Ha már Macati felvetette a problémát, akkor megpróbálok valami válaszfélét adni.
Először is nézzük, hogy mi az, amit ő amolyan kulturális eróziónak nevez. Ez, ahogy Macati is megemlíti a kommentjében, a nem cigány társadalomban már lezajlott. Tulajdonképpen nem más, mint a népi-paraszti (ahol a paraszt nem pejoratív jelző) kultúra, hagyományok eltűnése. Ennek okozója normál esetben a modernizáció - illetve manapság már globalizáció. (De míg a modernizáció a népi kultúrát tüntette el, a globalizáció "már csak" a hagyományos közösségeket veri szét - és talán egészében véve a közösségeket, de az a minimum, hogy átformálja a kapcsolatokat).
Na, most Magyarországon az 1945-öt követő rövid demokratikus időszak után, beköszöntött a kommunizmus (avagy szocializmus, kinek hogy tetszik). Ez azért fontos, mert a paraszti kultúra, hagyományok, szokások, stb. átalakulása nem természetesen zajlott le, hanem egy felülről irányított, erőszakos folyamat volt. Ez nem csak azt jelenti, hogy a népi kultúra átalakult, hanem konkrétan a falusi életforma elpusztítására törekedtek (tulajdonképpen a parasztság a proletarizálódása volt a cél). Az erőszakos változások nemcsak a gazdaságra és a munkamegosztásra terjedtek ki (téeszesítés, tagosítás, kuláküldözés), de magára a közösségre is (körzetesítés, falusi iskolák zömének bezárása, ezzel együtt a falusi értelmiség elkergetése, a szolgáltatók - kovácsok, kocsmárosok, boltosok, stb - ellehetetlenítése, az infrastruktúrális beruházások elmaradása). Ez a folyamat egyszer megszakadt, kb. 1953-ban, amikor Nagy Imre lett a miniszterelnök. Az erőszakos téeszesítést és a falusi társadalom szétverését Kádárék kezdték újra, kevésbé durva, de sokkal hatásosabb eszközökkel, eljárásokkal, mint Rákosiék.
Ebből a folyamatból maradtak ki egy darabig a cigányok. A legfőbb ok talán a társadalomkívüliségük volt.
(És akkor itt egy komolyabb zárójeles megjegyzésre van szükség. Ez a mondat így, ebben a formában nem igaz. Természetesen mindig is voltak integrálódott cigányok - katonatisztek, kereskedők, zenészek -, azonban a többség egyfajta társadalomkívüli állapotban leledzett. És természetesen mindig is voltak a vándorcigányok integrálására tett - és eleve kudarcra ítéltetett - kíséreletek. Az integrálási kísérletek fő kiváltója az volt, hogy a társadalomkívüli státusszal egyfajta adómentesség, illetve inkább adóelkerülés is járt, hiszen az éppen regnáló hatalom nem tudta hol keresse őket, egyáltalán hogyan hajtson be rajtuk bármilyen adót is. Tulajdonképpen manapság is ez a cél, ami teljesen rendben is van, mert egy országban mindenkinek az az érdeke, hogy minél többen dolgozzanak, és minél kevesebben szoruljanak segélyre, ellátásra, stb. A korábbi tömeges integrációra irányuló kísérletek azért voltak kudarcra ítélve, mert a cigányok és a nem cigányok között - az államszocializmus kivételével - az állandó létbizonytalanság miatt általában versenyhelyzet állt fent. Ugyanakkor fontos azt is látni, hogy az államszocializmus alatt inkább az asszimiláció, mintsem az integráció volt a cél).
Az államszocializmus időszaka alatt - mivel a teljes foglalkoztatottságra törekedtek - ez a versenyhelyzet időlegesen megszűnt. Kádárék az 1961-es határozattal (amiről egyelőre bővebben itt) szerintem nem csak az asszimilációs folyamatot akarták elindítani és elősegíteni, de a legjobban preferált gazdasági ágazatokban - bányászat, nehézipar - az addig mindig jelenlevő létszámproblémákat is orvosolni akarták.
1961 után tehát a cigányság először találkozott tömegesen az iskolával, szűntek meg a cigánytelepek, és léptek be a formális munkaerőpiacra. (Megjegyzés: persze a dolgok már akkor sem mentek könnyen. A hetvenes évek második felében Réger Zita már tiszta cigány és vegyes osztályok között végzett összehasonlító vizsgálatokat, a cigánytelepek a faluszéleken újratermelődtek, míg a munkával kapcsolatban is - kevesebb ugyan - voltak problémák).
Először is nézzük, hogy mi az, amit ő amolyan kulturális eróziónak nevez. Ez, ahogy Macati is megemlíti a kommentjében, a nem cigány társadalomban már lezajlott. Tulajdonképpen nem más, mint a népi-paraszti (ahol a paraszt nem pejoratív jelző) kultúra, hagyományok eltűnése. Ennek okozója normál esetben a modernizáció - illetve manapság már globalizáció. (De míg a modernizáció a népi kultúrát tüntette el, a globalizáció "már csak" a hagyományos közösségeket veri szét - és talán egészében véve a közösségeket, de az a minimum, hogy átformálja a kapcsolatokat).
Na, most Magyarországon az 1945-öt követő rövid demokratikus időszak után, beköszöntött a kommunizmus (avagy szocializmus, kinek hogy tetszik). Ez azért fontos, mert a paraszti kultúra, hagyományok, szokások, stb. átalakulása nem természetesen zajlott le, hanem egy felülről irányított, erőszakos folyamat volt. Ez nem csak azt jelenti, hogy a népi kultúra átalakult, hanem konkrétan a falusi életforma elpusztítására törekedtek (tulajdonképpen a parasztság a proletarizálódása volt a cél). Az erőszakos változások nemcsak a gazdaságra és a munkamegosztásra terjedtek ki (téeszesítés, tagosítás, kuláküldözés), de magára a közösségre is (körzetesítés, falusi iskolák zömének bezárása, ezzel együtt a falusi értelmiség elkergetése, a szolgáltatók - kovácsok, kocsmárosok, boltosok, stb - ellehetetlenítése, az infrastruktúrális beruházások elmaradása). Ez a folyamat egyszer megszakadt, kb. 1953-ban, amikor Nagy Imre lett a miniszterelnök. Az erőszakos téeszesítést és a falusi társadalom szétverését Kádárék kezdték újra, kevésbé durva, de sokkal hatásosabb eszközökkel, eljárásokkal, mint Rákosiék.
Ebből a folyamatból maradtak ki egy darabig a cigányok. A legfőbb ok talán a társadalomkívüliségük volt.
(És akkor itt egy komolyabb zárójeles megjegyzésre van szükség. Ez a mondat így, ebben a formában nem igaz. Természetesen mindig is voltak integrálódott cigányok - katonatisztek, kereskedők, zenészek -, azonban a többség egyfajta társadalomkívüli állapotban leledzett. És természetesen mindig is voltak a vándorcigányok integrálására tett - és eleve kudarcra ítéltetett - kíséreletek. Az integrálási kísérletek fő kiváltója az volt, hogy a társadalomkívüli státusszal egyfajta adómentesség, illetve inkább adóelkerülés is járt, hiszen az éppen regnáló hatalom nem tudta hol keresse őket, egyáltalán hogyan hajtson be rajtuk bármilyen adót is. Tulajdonképpen manapság is ez a cél, ami teljesen rendben is van, mert egy országban mindenkinek az az érdeke, hogy minél többen dolgozzanak, és minél kevesebben szoruljanak segélyre, ellátásra, stb. A korábbi tömeges integrációra irányuló kísérletek azért voltak kudarcra ítélve, mert a cigányok és a nem cigányok között - az államszocializmus kivételével - az állandó létbizonytalanság miatt általában versenyhelyzet állt fent. Ugyanakkor fontos azt is látni, hogy az államszocializmus alatt inkább az asszimiláció, mintsem az integráció volt a cél).
Az államszocializmus időszaka alatt - mivel a teljes foglalkoztatottságra törekedtek - ez a versenyhelyzet időlegesen megszűnt. Kádárék az 1961-es határozattal (amiről egyelőre bővebben itt) szerintem nem csak az asszimilációs folyamatot akarták elindítani és elősegíteni, de a legjobban preferált gazdasági ágazatokban - bányászat, nehézipar - az addig mindig jelenlevő létszámproblémákat is orvosolni akarták.
1961 után tehát a cigányság először találkozott tömegesen az iskolával, szűntek meg a cigánytelepek, és léptek be a formális munkaerőpiacra. (Megjegyzés: persze a dolgok már akkor sem mentek könnyen. A hetvenes évek második felében Réger Zita már tiszta cigány és vegyes osztályok között végzett összehasonlító vizsgálatokat, a cigánytelepek a faluszéleken újratermelődtek, míg a munkával kapcsolatban is - kevesebb ugyan - voltak problémák).
Ennek következtében a cigány családok életszínvonala emelkedett, a cigányellenes attitűd nem szűnt meg, azonban az egalitariánus szemlélet kevésbé engedte, hogy a megkülönböztetés nagyobb nyilvánosságot kapjon. Ugyanakkor mindezek a folyamatok azt is jelentették, hogy a cigányság zöme kb. 20-30 év késéssel bár, de kapcsolatba került azokkal az intézményekkel, amelyek a nem cigány paraszti közösségek életét, hagyományait már sokkal korábban átformálták.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.