Azért van ez a nagy hallgatás, mert kétségek között vergődöm. Nem tudom, érdemes-e folytatni, érdemes-e beszélni egy olyan kultúráról, olyan szokásokról, amely - amelyek ma szinte már nem  is léteznek.

Ugyanis beszélhetnék/írhatnék én a véres lepedőről, a tisztasági képzetekről, a menstruáció és a nők megítélésének összefüggéséről, a gázsó és roma világ ellentétéről, mégis egymásrautaltságáról, de mindezek mára már egyre inkább a múlt ködébe vesző jelenségek.

A szituáció ugyanis a következő: Léteznek Magyarországon tiszta cigány települések. Ezek falvak, a városokban ez a jelenség elképzelhetetlen ugye. Mindaz, amit én tanultam, vagy tapasztaltam a roma kultúráról, szokásokról, stb., ha máshol nem is, de ezekben a falvakban megfigyelhető volt. És most a hangsúly a volt szón van. Mert ma már nem figyelhető meg. A globalizációs jelenségek a televízión keresztül ezekben a falvakban is megjelentek, azaz sokkal inkább (kis)városi - vagy akár dzsentri - életmód van kialakulóban, mintsem a szokások, hagyományok, nyelv megtartása.

De a leginkább, és sokak számára elképzelhető változás a következő: Régebben (és most nem évszázadokban, de évtizedekben kell gondolkodni) elképzelhetetlen volt, hogy egy cigány származású nő, asszony, lány nadrágot vegyen magára szoknya helyett. És most ez teljesen általános.

Szóval ezen problémázom mostanában. De majd biztos kitalálok valamit.