Mondják néha a politikusaink, de nem kell nekik hinni, mert ezt sem gondolják komolyan, viszont a honi cigány kisebbség felé elég jó üzenet - a választások előtt. És örüljünk neki, hogy nem gondolják komolyan, mert egy efféle mission impossible csak felbolydulást hozhat, eredményt nem.

Hogy miért is? Hát, tulajdonképpen a rendszerváltás miatt.

A történelem folyamán sokan megpróbálkoztak a cigányság asszimilációjával, de igazi eredményeket csak Kádárék tudtak felmutatni. Kádáréknak sikerült elérniük először a cigány gyerekek tömeges beiskoláztatását, illetve a munkaképes korúak tömeges megjelenését a hivatalos munkaerőpiacon. Ez persze nem azt jelenti, hogy a cigányok körében a teljes foglalkoztatottság lett volna a jellemző, de a cigány férfiak legalább 85-87%-a, míg a cigány nők legalább 75-78%-a rendelkezett munkahellyel.

Mivel a cigányság és az iskola kapcsolat még újkeletű volt (és ez csak lassan változik), valamint a minél magasabb iskolai végzettség elérésének még nem volt hagyománya (ez azért mára már kezd változni - saját tapasztalatok alapján: az integrációra törekvő családokon belül az iskolázottság szempontjából egyfajta generációs szakadék kezd kialakulni az újabb generációk "javára"), ezért a cigányokat jellemzően alacsony presztízsű és alacsony iskolai végzettséget igénylő, viszont erős fizikai megterhelést jelentő munkahelyeken alkalmazták. Ez konkrétan a nehézipart és a bányászatot jelenti. (Többek között ez is magyarázza a cigányság térbeli eloszlását, vagyis, hogy jellemzően az észak-magyarországi és a dél-dunántúli térségben fordulnak elő - plusz Budapesten, de Budapest egy kissé más tészta).

A rendszerváltozás után pont ezek a gazdasági ágak voltak azok, amelyeket a legdurvábban sújtottak a munkahelybezárások. A cigányok legalább kétharmada a rendszerváltozást követő években vesztette el a munkahelyét és sokan a tartós munkanélküliség lélekromboló állapotába kerültek.

Azonban ez azt is jelenti, hogy nem csak a cigányok kerültek sanyarú helyzetbe, hanem az adott régiókban lakók is. Tessék csak megszemlélni Pécs, Komló, Ózd, Miskolc, vagy Tatabánya állapotát (na, jó Tatabánya mára már élhetőbbé vált, az M1-esnek hála, ott már jelentek meg befektetők, illetve könnyebben el lehet érni mind Budapestet, mind Győrt). Munkahelyek, munkahelyteremtő beruházások alig vannak, ellenben a munkanélküliség bőven az országos átlag felett van.

Azaz amikor a hazai cigányság felemeléséről beszélnek, az hazugság, hiszen tulajdonképpen azt mondják, hogy a legrosszabb gazdasági állapotú területekről kiemelnek és felemelnek egy - bőrszín alapján kiválasztott - csoportot, míg mindenki másra magasról tesznek.

A hazai cigányságon nem úgy lehet segíteni, hogy felemeljük őket, hanem sokkal inkább úgy, hogy nem segítünk rajtuk, viszont azoknak a régióknak a gazdaságát fejlesszük, vagy megteremtjük a fejlődésének lehetőségét, amelyekben a cigányok mellett a nem cigányok is sokkal rosszabb életszínvonalat tudnak maguknak biztosítani, mint pl. Budapesten, vagy a közép-magyarországi régióban élők.

A többi aztán majd úgyis megy magától.