Az előző bejegyzés jó alaposan felkavarta a... nem is tudom mit. Mindenesetre úgy vélem, hogy érdemes azt a bejegyzést megismételni, csak egy kicsit érthetőbben.

Egy mondatban: Mindazok, akik úgy kezdenek egy hosszabb monológot, hogy "Nem vagyok rasszista, de...", azok tulajdonképpen azok, csak ezzel a rövidke kis mondattal próbálnak szalonképesnek tűnni, hogy mindezek után fel legyenek háborodva pl. egy Ausztriában látott "Magyar, ne lopj!" táblán. Ennél egy gondolattal sem jelentett többet.

Aztán meg mivel sokan rögtön kitalálták a mostani életkörülményeimet, meg az életutamat, ezért álljon itt egy abszolút nem hagyományos curriculum vitae:

Sokáig egy olyan család mellett laktunk, ahol a férj matróz volt. Csak azért járt haza, hogy jó alaposan eldöngesse az asszonyt, meg a három gyereküket.

Egyébként elég sokat jártam cigányok között. Városban is, falun is, egyedül is, csoporttal is. Volt, ahol szívesen fogadtak, volt, ahol elkergettek. Volt úgy, hogy megloptak, volt úgy, hogy kisegítettek. Olyan is volt, hogy a faluszéli cigánysoron azt tanácsolták, ha jót akarok magamnak, akkor nem megyek ki a kb. egy kilométerrel arrébb lévő másik cigánysorra (hát, az már inkább cigánytelep volt, talán). Jót akartam magamnak, nem mentem ki.

Aztán arra is volt példa, hogy nagyon csúnyán megetettek. Budapesten, az itt-a-piros-hol-a-piros játékkal. De Budapesten találkoztam azzal a fiatal cigány házaspárral is, akik fizetés és minden más járandóság nélkül, a szabadidejükben megpróbáltak a gyerekeknek valami elfoglaltságot szervezni.

Aztán persze arra is volt példa, hogy nagyon megvertek, vagy hogy kést szorítottak a torkomnak. Mondjuk az előbbiek bedrogozott fiatalok voltak (egyik sem cigány) és azt gondolták, hogy akkor szórakoznak egy kicsit. Igazából az a vicces a sztoriban, hogy elképzelhető, hogy pont azért maradtam életben, mert be voltak drogozva, így már nem tudták eltalálni a fejemet a nem is tudom hány kilós karosszékkel, amikor már a földön feküdtem. (Ha jól tudom, akkor az eset után egy héttel az egyikük késelés miatt került a rendőrség látókörébe).

A kést pedig az egyik ismerősöm szorította a torkomnak, azóta is azt remélem, hogy mindenféle rossz szándék nélkül tette ezt, azonban mivel nagyon részeg volt, egy kissé "aggódtam"...

Ja, és ha már drog. Ugyanúgy nem szimpatikus az a cigány asszony, aki a terhessége alatt szipuzott, mint az, aki dohányzott, vagy kokainozott.

Hogy mit akartam ebből kihozni? Hát talán csak annyit, hogy nagy az Isten állatkertje, de, hogy ki mekkora barom, az nem a bőrszíntől függ.