HTML

romablog

majd lesz

Friss topikok

  • csepűpalkó: a többség kötelessége, hogy a kisebbség emberhez méltóan éljen (2015.01.09. 10:48) Kik azok a cigányok?
  • Vérszegény éjszakai dúvad: @romaadófizető: Ez amolyan baloghartúros komment volna. És olybá tűnik, hogy nem igazán értetted ... (2009.07.03. 16:21) A romapolitika sarokpontjai és finanszírozása
  • picur3ka: Hat az az eset szanalmas volt, nem tudom a reszleteit, mondjuk. A mostani azonban tragikus, minde... (2009.03.25. 13:45) A római csapás
  • Vérszegény éjszakai dúvad: Az eszem a rövid. Pörbölyt elfelejtettem. (2008.07.23. 23:30) A rózsa neve
  • nakian: Sorold levélben.... :D (2008.05.24. 20:15) Költözés(?)

Linkblog

2008.08.23. 17:02 Vérszegény éjszakai dúvad

A csendőr, meg a cigányok

Mit tegyen a csendőr, ha cigányokkal találkozik? Hát a következőket:

 

 

(Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy nekünk most nem kéne feltalálni a spanyolviaszt, mert az már évtizedekkel korábban megtették. "Különös figyelmet kell fordítani a kóborcigányokra." No, meg az állandó munkával nem rendelkezőkre. Ugye, hogy lehet - sőt érdemes - megkülönböztetni?)

Itt elérhető a két oldal egyben.

Szólj hozzá!

Címkék: történelem


2008.07.30. 13:18 Vérszegény éjszakai dúvad

Hülye EU

Magyarország most egy pillanatra nyugodtan hátradőlhet, az Európai Unió szúrós vasvillatekintetét most nem ránk, hanem éppen Olaszországra veti. Ne zaklassák mindenféle ujjlenyomat vétellel az olasz állami hatóságok az Olaszország területén hirtelen és nagy számban megjelent romákat - mondják.

Ja, persze az ötlet jó, (ti. hogy zaklatás, vagy az emberi jogok korlátozása/megsértése nélkül kezeljék a helyzetet), de ha már ilyen jó ötletei vannak az eurokratáknak, akkor talán néhány tippet is adhatnának szerencsétlen olaszoknak, hogyan is kellene csinálni.
Persze az olasz hatóságok megtehetnék azt is, hogy egyáltalán nem csinálnak semmit, ha sokáig nem változik a helyzet, akkor majd a lakosok (illetve néhányan közülük) elintézik majd a maguk módján.

Persze a jogokat tekintve az EU meglehetősen furcsán viselkedik. Jó dolog ugyan az áruk, a tőke és az egyének szabad áramlása, illetve ennek biztosítása, csak abba nem gondolnak bele, hogy mi van akkor, ha ezzel nagy tömegben ténylegesen is élni kívánnak. Mégpedig olyan egyének, akik ha pár száz kilométerrel keletebbre születnek, akkor már csak mint illegális bevándorlók juthatnának el Európa bármelyik országába, akiket az EU ugye nem nagyon kedvel, hacsak nincs olyan végzettségük, amelyre valamelyik EU tagországnak szüksége lenne.

Nos bátran feltételezhetjük, hogy az Olaszországba kitántorgott cigányok zöme nem rendelkezik olyan szakképesítéssel, amely éppen jól jönne az olasz államnak. De ettől függetlenül a probléma Olaszországé, ott kell megoldani, még akkor is, ha az EU semmilyen tanácsot nem tud adni, lévén az EU-nak sincs egyáltalán semmilyen, a romák beilleszkedését elősegítő politikája, terve, ötlete, elképzelése, stb. 

 Az EU most egy kicsit úgy viselkedik, mint az élelmes egyetemi oktató, aki ha éppen nem tud, vagy nem akar megbirkózni egy problémával, akkor kiadja a hallgatóinak vizsgafeladatnak, hátha kisül belőle valami.

Szólj hozzá!

Címkék: eu olaszország modern népvándorlás


2008.07.23. 23:13 Vérszegény éjszakai dúvad

A római csapás

Vártam már egy erkölcsi odacsapást valamelyik napilapban, meg is érkezett, azonban legnagyobb meglepetésemre nem Soroksár irányából, hanem egyenesen Rómából, Sárközy Júlia szállította a Népszabadság hasábjain.

Most ahelyett, hogy ismét felmondanám a rasszizmus és antirasszizmus nyelvezetének közös alapjairól szóló leckét, lássuk inkább magát a cikket, mert egy elég érdekes dolog figyelhető meg benne. A cikk nem spontán cigánypárti, hanem elég súlyos vádakat olvas rá az olasz állam fejére.

A felütésben rögtön megtalálható az erkölcsi állásfoglalás, amely elsőre Orwell Állatfarmját juttatja eszembe:

A Tevere folyó melletti Tor di Quinto táborban háromszázból száznegyvenen maradtak: a többiek elmenekültek a razziák és a népszámlálás elől. Ivóvíz és áram nincs.

Sárközyben fel sem vetődik a kérdés, hogy annak a százhatvan embernek tényleg nem volt-e más oka is a menekülésre, mint az állami erőszaktól (látszatra DNS vizsgálat és ujjlenyomatvétel, de majd a későbbiekben kiderül, hogy az állami erőszak tulajdonképpen szadizmusban merül ki) való menekülés. Konkrétan elképzelhetetlennek tartja, hogy a százhatvan ember közül van olyan, aki azért menekült el, mert elkövetett valamilyen bűncselekményt. Négy láb jó, két láb rossz. Cigány jó, állam rossz.

Nem megyünk végig részletesen a cikken, mert tulajdonképpen ennek az ellentétnek a részletes leírásában merül ki. Az 'ivóvíz és áram nincs' kitétel is fontos, hiszen ez a felvezetése Sárközy egyik legsúlyosabb - kimondatlan ugyan, de az erőteljes ráutalásokból összeálló - állításának: A jelenlegi olasz állam semmiben nem különbözik a fasiszta Olaszországtól, vagy a náci Németországtól.

Már maga a cikkhez mellékelt kép árulkodó: Egy fabódéra vörössel felfestett azonosítószám. Az első dolog, ami erről eszünkbe juthat, az Auschwitz. De ezt a képet erősíti a Holokauszt túlélő megemlítése is, aki egy újabb népirtási kísérlettől tartva, szinte őrültként bolyong fel-alá, a rendőri szadizmus felemlegetése az auschwitzi őrök rémtetteire emlékeztethetnek minket, míg magáról a DNS vizsgálatokról (amellyel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy egyrészt Sárközy nem tér ki rá, hogy ennek a vizsgálatnak mi lehet a célja, másrészt míg a bevezetőben, mint tény utal rá, addig a cikk vége felé a megszólaltatott római prefektus úgy fogalmaz, hogy: "de már DNS-vizsgálatról is hallani", azaz, mint bizonytalan pletyka) pedig természetesen ki másra is asszociálhatnánk, mint Dr. Mengelére, és az ő embertelen emberkísérleteire. Aztán persze ott van még az egyetemi oktató, aki bár megtehetné, mégsem költözik el a telepről, ő bizony nem más, mint a sárga csillagot önként kitűző dán király, aki azonban ténylegesen soha nem tűzte ki a sárga csillagot.

De nem szaporítom tovább a szót, mert igazából nincs értelme. A cikk a maga műfajában tulajdonképpen remekmű, emocionális sokk, egy érzelmi manipuláció, aki fogékony rá, azt biztos megríkatja. Csak arra lennék kíváncsi, hogy vajon Sárközy Júlia tudja-e, hogy az ilyen kiragadott példák alapján általánosító cikkek az egyik oka annak, hogy a cigányokkal szembeni előítéletek negatívumait azoknak a cigányoknak is viselnie kell, akik teljesen hétköznapi, normális életet élnek. Még akkor is, ha ezen cikkek egy része - mint például Sárközyé - a legnagyobb jóindulatból születnek.

De kell-e mondanom, hogy mivel van kikövezve a Pokolba vezető út?

3 komment


2008.07.22. 12:29 Vérszegény éjszakai dúvad

Az (anti)rasszizmusról

A Republicatoron.

Szólj hozzá!


2008.07.04. 17:28 Vérszegény éjszakai dúvad

A rózsa neve

"Eh, mi a név? Mit rózsának hívunk,
Bárhogy nevezzük, éppoly illatos."

W. Shakespeare: Rómeó és Júlia
        II. felvonás, 2. szín

Valamikor 1989. I. felében a rendőrség akkori vezetői találkoztak újonnan alakult cigány szervezetek vezetőivel, és majdhogynem ünnepélyes keretek között ígérték meg, hogy törlik a rendőrségi szótárból a cigánybűnözés fogalmát. A hivatalos szótárból tényleg eltűnt a fogalom, a nem hivatalosból nem tudom, de gyaníthatóan nem, viszont most, ha nem is a rendőrségi szókincsben, hanem a mindennapi élet fogalmai között újraéledt a használata.

Ami nem feltétlenül baj, hiszen az a jelenség, amelyet a fogalom leír, kétségkívül létezik. Éppen ezért talán mindegy is, hogy minek nevezzük, ahogy Shakespeare is megmondta már évszázadokkal ezelőtt, valaminek a tulajdonságai, jellegzetességei abszolút nem függenek az adott dolog megnevezésétől. (Egyetlen egy dolgot lehet felhozni a 'cigánybűnözés' fogalom ellen, mégpedig azt, hogy a 'cigány' kifejezés erős homogenizáló erővel rendelkezik, ergo sokak fejében minden cigányt bűnözőként jelenít meg).

Innentől kezdve pedig teljesen felesleges a svábbűnözés, de akár a magyarbűnözés fogalmakat párhuzamba állítani, esetleg ezekkel a cigánybűnözés fogalmát felcserélve irónikus szövegeket előállítani, felesleges a megélhetési bűnözés fogalmát amolyan aduászként bedobni, a jelenség létezik, tehát a "rózsa nevéről" nem érdemes vitát nyitni.

Magáról a "rózsáról" viszont annál inkább.

Mert baromi könnyű ám mindent színesfémtolvajok, fatolvajok, stb. nyakába varrni, ez a mese (mint minden mese) többszereplős ám.

De ideje feltenni néhány kérdést:

Cigánybűnöző-e az a színesfémkereskedő, aki átveszi a lopott huzalokat, ledöntött szobrokat, noha tudja jól - mert tudnia kell -, hogy azok honnan származnak, hogy az eladó ezekhez semmiképpen sem juthatott legális tevékenység során?

Cigánybűnözők-e a politikusok, akik annak ellenére nem változtatnak a színesfém kereskedelem szabályain, hogy már évek óta jelentős problémát okoznak a huzallopások?
Cigánybűnözők-e a mindenkori kormány tagjai, az államgépezetben dolgozók, akik a roma felzárkóztatásra szánt pályázati pénzek felhasználását mindenféle ellenőrzés nélkül hagyják?
Cigánybűnözők-e azoknak az alapítványoknak a vezetői, amelyek leginkább arra rendezkedtek be, hogy a lehívott állami pénzek bizonyos részét leginkább olyan célokra "költsék", amelyek még véletlenül sem szerepelnek az alapító okiratban?

Egyszóval, mint minden dolognak ennek a problémának is két oldala van. Mert bizony van egy olyan populáció is ebben az országban, amely arra rendezkedett be, hogy saját hasznára használja ki a cigánybűnözést. És őket baromira nem érdeklik, sem a tisztességesen megélni próbáló cigányok, sem senki, akit megkárosítanak.

3 komment

Címkék: politika bűnözés etnobiznisz


2008.05.14. 14:52 Vérszegény éjszakai dúvad

Költözés(?)

Szolgálati bejelentés: Nem lesznek új bejegyzések ezen a blogon, ugyanis az éppen most alakuló árnyékkormányban felkértek kisebbség-, és vallásügyi tárca nélküli miniszternek, szóval a kisebbségekkel - és ezen belül természetesen főleg a cigányokkal - foglalkozó megjegyzéseim oda kerülnek át, ahol talán jobb helyen is, és nagyobb kontextusban, átfogóbb jellegűek, stb. lesznek.

Ez a blog persze még itt és így marad, ki tudja, hátha egyszer feltámad majd...

 

Új fejlemény: megtaláltam ennek a blognak is a helyét. Szóval nem fog bezárni, de továbbra is ritkás frissülésű lesz.

5 komment

Címkék: szolgálati közlemény


2008.04.09. 19:24 Vérszegény éjszakai dúvad

Szájbarágás

Mivel a tegnapi bejegyzést sokan félreértelmezték (és akkor még jószándékú voltam, mert feltételeztem, hogy el is olvasták...), ezért most leírom meglehetősen leegyszerűsítve.

Egy fontos idézet rögtön a szöveg elejéről:

Romapolitikáról azonban őszinte kormányzati elkötelezettség esetében is csak fenntartásokkal beszélhetünk.
Ennek rövidebb jelentése: Ma Magyarországon tulajdonképpen nincs romapolitika.

A szöveg többi részében ennek pontosabb kifejtésére kerül sor, ti.: Ma Magyarországon a romapolitika azt jelenti, hogy pénzt pumpálunk a rendszerbe, és nem ellenőrizzük, hogy mire használják fel.

Ebbe beletartozik az esztelen segélyezés rendszere, hogy a segélyeket nem csak a rászorulók kapják, az alapítványok, a jogvédő szervezetek kontroll nélküli működése, illetve tulajdonképpen (szerintem mindenképp) ide lehet sorolni a rasszizmus-ipart is. (Ide tartozik pl. hogy én az egyetemi éveim alatt lazán hozzájuthattam volna havi kb. 20-30 ezer forinthoz - de lehet, hogy többhöz is, már nem emlékszem -, mindössze annyit kellett volna tennem, hogy cigánynak nyilvánítom magam).

A tegnapi bejegyzéshez fűződő kommentek döbbentettek rá igazából, hogy a roma/cigány kifejezés tulajdonképpen hívószó. És ez baj.

(A hívószó kifejezéssel először egy irodalmi szemináriumon találkoztam, ott abban az értelemben használtuk, hogy egy mű egy adott témáról szól, akkor lehetetlenné teszi az irodalmi mű esztétikai megítélését, a témához kapcsolódó magasztos érzelmek felülírják az esztétikai kritériumokat. Ilyen hívószó például az anya(ság), vagy a haza).

Jelen esetben a szóhoz kapcsolódó érzelmek azt gátolják meg, hogy objektív módon - vagy legalábbis a jelenleginél objektívebben - beszéljünk a témáról.

Egyre inkább úgy néz ki, hogy manapság erről a témáról, avagy ezekről az emberekről csak kétféleképpen lehet megnyilvánulni.

Az egyik a rasszista diskurzus. Ez röviden összefoglalva kb. úgy néz ki, hogy alapvető mondandója a 'minden cigány dögöljön meg' kifejezés, mert tolvajok, rablók, éhenkórászok, stb.

A másik az antirasszista diskurzus. Ez általában a cigányság kulturális sajátosságaira hivatkozik, előszeretettel emlegeti a kirekesztést, a diszkriminációt, a náciveszélyt. Ennek a diskurzusnak a hívei szerintem rendszeresen kiugranak a bőrükből örömükben, ha felvonulhatnak a Magyar Gárda ellen. Ennek a hozzáállásnak az egyik legjobb képviselője például (szerintem) az Szdsz Új Generációja.

Pedig mindkét hozzáállás téves, és csak a jelenlegi helyzet konzerválására jó. (Márpedig a jelenlegi helyzet nem jó). Ahogy nem igaz az, hogy minden cigány törvényenkívüli, úgy értelemszerűen az sem igaz, hogy a magyarországi cigányság minden tagja törekszik a békés együttélésre.

A probléma tehát nem az, hogy itt a blogon tombol a rasszista diskurzus, hanem az, hogy állami szinten tombol az antirasszista diskurzus.

Ahogy említette valaki a kommentekben erős államra lenne szükség, amely hozzányúl - hozzá mer nyúlni! - a szociális ellátásokhoz. De figyelem! A szociális segélyek, stb. megnyírbálásával itt választásokat lehet veszteni. Ezért nem fognak (drasztikusan semmiképp) hozzányúlni, mert egy párt alapvető célja nem az, hogy jólétet teremtsen egy országban, hanem az, hogy megnyerje a következő választásokat. Azaz, a szociális háló ilyen mérvű csökkentése tulajdonképpen politikai öngyilkossággal ér fel.

Az esztelen segélyezéshez még egy idézet a mai Magyar Nemzetből (amely aztán valami fontos dologra fog rámutatni):

Biztosan kell változtatni a szociális kiadások szabályain is, mert nem tartható, hogy a szociális juttatásokat munkaképes emberek minden feltétel nélkül megkapják. Ez lényegében a 2002 utáni szociáldemokrata kurzus hozadéka. Ennek a tarthatatlanságát már a Gyurcsány-kormány is belátja, amikor azt mondja, a segélyek egy részének folyósítását munkavégzéshez kell kötni. Ki kell mondanunk, hogy ez a gond sok helyütt romaprobléma, és ezzel szembe kell néznünk.
Érdekes(?) módon ezt nem egy politikus mondta ki, hanem egy gazdasági szakértő. (Egyébként kíváncsi vagyok, hogy meg fogja-e kapni a rasszista jelzőt...).

(Három utólagos megjegyzés: Tudom, hogy a rasszizmus-ipar nem került kifejtésre, de akkor félreteszem még egy kicsit a Zolnay cikket, és sort kerítek a közeljövőben erre is.
A második meg személyes: Kedves bartokbela barátom. Dolgozom. Nincs időm állandóan itt lógni, és írogatni, csak azért, mert hiányolod. A harmadik is személyes: Nem tudom, hogy hány bejegyzés fog még kikerülni az Index címlapra, de a kommentekre továbbiakban már csak utólag fogok reagálni, ugyanis a zöm kb. annyit fűz hozzá egy-egy bejegyzéshez, hogy az összes cigány dögöljön meg, és én is akasszam fel magam. Ezekre nem tudok és nem is akarok reagálni, lévén, hogy nincs mit. De a kommenteket továbbra sem fogom moderálni, sem pedig regisztrációhoz kötni, aki hörögni akar, az hörögjön).

3 komment

Címkék: rasszizmus antirasszizmus rasszizmus ipar erős állam


2008.04.08. 16:35 Vérszegény éjszakai dúvad

A romapolitika sarokpontjai és finanszírozása

2004-ben megjelent egy tanulmány a fenti címmel, Zolnay János tollából. A tanulmány öt fejezetből áll, beleértve a Bevezető-t is, amit most szó szerint fogok ismertetni, mert a lényeget kivonatolva, egy hasonló hosszúságú cikket kapnánk - pongyolább megfogalmazásban.

A tanulmány további fejezeteit azonban már rövidítve fogom ismertetni. Ezek a következő témákat ölelik fel:

1. Kormányzati célok és dilemmák
2. Jóléti újraelosztás
3. Foglalkoztatás
4. Közoktatás

Nem biztos, hogy ezek mindegyike belefér majd egy bejegyzésbe, ha nem, akkor azt jól észrevehetően jelezni fogom.

Kritikai megjegyzéseimet egyelőre magamban tartom, ha befejeztük a tanulmány egészét, akkor utána valószínűleg fog születni egy kritikai bejegyzés is.

Egy utolsó megjegyzés: Ha vannak a szövegben helyesírási hibák, akkor azok az én hibáim, a nyomtatott szöveg helyesírásilag kifogástalan. A Bevezető szövegén mindössze annyi változtatást eszközöltem, hogy jobban tagoltam a szöveget, mint ahogy az nyomtatásban megjelent.


Bevezető


A magyarországi roma közösség helyzete van annyira speciális és súlyos, hogy nyugodtan megtakaríthatjuk az idézőjelet a "romapolitika" kifejezés további használata során. Romapolitikáról azonban őszinte kormányzati elkötelezettség esetében is csak fenntartásokkal beszélhetünk.
A romapolitika kereteit a többször is módosított középtávú intézkedéscsomag, illetve az annak kapcsán létrehozott döntési, finanszírozási mechanizmus határozta meg. A tárcaközi egyeztető szisztéma azt sugallta, hogy a mindenkori kormányzat összehangolt erőfeszítésekkel kíván segíteni a hazai roma közösség helyzetén. A középtávú intézkedéscsomagot 2004-ben ismét módosították. Az előterjesztés úgy fogalmaz, hogy a korábbi program illetve az azt jogszabályi formába öntő kormányhatározat célkitűzései jórészt megvalósultak, ennek ellenére a romák életkörülményei nem javultak, a kudarc okát pedig többek között a költségvetési források felhasználásának alacsony hatékonyságában, átláthatatlanságában, illetve a források tárcaszintű szétforgácsolódásában látja. Ennek ellenére a módosított intézkedéscsomag végrehajtására a szükséges forrásokat az egyes tárcáknak maguknak kell biztosítaniuk, a minisztériumok által elkülönített összegeket pedig a Cigányügyi Tárcaközi Bizottság (CTB) összesíti. Az így képzett "roma-büdzsé" hivatott hitelesíteni a romapolitika fedezetét.

Megjegyzés: Ez a bizottság 2007-ben megszűnt, de fontosságát és "munkáját" is jól jellemzi a google találati listája. Ugyanakkor a CTB helyére lépő Roma Integrációs Tanács is legalább annyira súlytalannak tűnik, mint volt elődje - persze az RIT még csak egy éve dolgozik(?).

Ez a szisztéma nemcsak átláthatatlan, de koncepciótlan is, és gátja a stratégiai tervezésnek.
Átláthatatlan, miképpen önkényes minden olyan tematikus büdzsé, amelynek kiadási tételei eltérnek a nagy költségvetés bevételi és kiadási szerkezetétől. A "roma-büdzsé" is csupán költségvetési kiadások - csak kiadások! - önkényes csoportosítása, amely elfedi a tényleges elosztási trendeket.

A finanszírozásnak ez a módja koncepciótlan, mivel nem különíti el a romák hátrányainak szociális és etnikai dimenzióit; nem vet számot azzal, hogy a romák lakhatási, képzettségi, munkapiaci hátrányait részben a szegénységük, részben a diszkrimináció, részben pedig kulturális sajátosságaik magyarázzák. A romák esélyeit elsősorban a "nagy rendszerek" - főként a közoktatás, a jóléti újraelosztás, a foglalkoztatáspolitika, a lakástámogatási rendszerek stb. - finanszírozása határozza meg. A közvetelenül romákat célzó támogatások és programok a diszkriminációból és a kulturális sajátosságokból adódó hátrányokat hivatottak ellensúlyozni. A "nagy rendszerek" önmagukban nem képesek kezelni a diszkriminációs és kulturális hátrányokat - ezért van szükség speciális programokra - de a speciális, közvetlenül romákat célzó támogatások és programok sem lehetnek önmagukban hatékonyak, ha nem illeszkednek olyan jóléti újraelosztáshoz, oktatáspolitikához, társadalompolitikához, amelyek képesek növelni a szegényrétegek esélyeit.

Végül a romapolitika költségtervezésének jelenlegi módja a stratégiai tervezésnek is gátat szab, mivel az egyes fejezeti előirányzatokkal kapcsolatos döntések megelőzik a "roma célokra" elkülönített összegekkel kapcsolatos, tárcákon belüli döntéseket. De a "költségvetési romaügy" konstruálása révén a mindenkori kormány úgy tesz, mintha ágazati logika szerint finanszírozná a romákat. A "romaügy" kormányzati konstruálása és finanszírozásának ágazati logikája azt a látszatot kelti, hogy olyasféle alkuról van szó, mint például az oktatásügy esetében. Csakhogy a "romaügynek" a szükségleti oldala nem számszerűsíthető ágazati logika szerint. A romák ugyanannak az oktatási, egészségügyi, jóléti, aktív munkaerő-politikai rendszernek a részesei; ugyanannak a társadalomnak a tagjai, mint bármely más állampolgár.

A kormányzati romapolitika tehát nagyságrendileg többet jelent, mint a középtávú intézkedéscsomag feladatainak éves reszortja és az ahhoz rendelt "roma-büdzsé" kiadásai. A 2002-ben hivatalba lépett szocialista-liberális kormány nemcsak szegénységet enyhítő jóléti fordulatot és határozott diszkriminációellenes politikát ígért, de azt is célul tűzte, hogy olyan társadalompolitikát alapoz meg, amely érdemben javít az 500-600 ezresre becsült magyarországi roma közösség helyzetén. Az alábbiakban a kormányzati romapolitika eddigi sikereit és buktatóit igyekszünk összegezni.
Az elemzés alapvető feltevése, hogy csak olyan kormányzati politikának lehet hitele, amely valós helyzetérétkelésen alapul. Az általános kormányzati prioritások leírása után, az egyes ágazatokhoz kapcsolódóan igyekszünk röviden vázolni a roma közösség jövedelmi, munkapiaci, iskolázottsági helyzetének legfontosabb mutatóit, a megfogalmazott kormányzati célokat és a legfontosabb kormányzati intézkedéseket.

A tanulmány fő megállapítása, hogy a kormány megfordította a jóléti elosztás korábbi ciklusban kialakított trendjét, és az egyes transzfer jövedelmek rétegeloszlása is eltolódott a szegényebb rétegeknek, köztük a roma családoknak is kedvezve; ugyanakkor sem világos elosztási elvek megfogalmazására, sem pedig hathatós jövedelem-koncentrációra nem vállalkozott. A munkanélküli-ellátás rendszere változatlan maradt, miként az aktív munkaerő-piaci foglalkoztatásukat segítő támogatások csak kevés embert érnek el, hatékonyságuk pedig elégtelen. Az oktatási tárca integrációs, illetve szegregációellenes erőfeszítéseinek sikere nem kis részben a helyi oktatáspolitikai döntésektől függ.

81 komment

Címkék: cikkismertető zolnay jános a romapolitika sarokpontjai és finanszírozása


2008.03.21. 14:32 Vérszegény éjszakai dúvad

Késésben

Ha már Macati felvetette a problémát, akkor megpróbálok valami válaszfélét adni.

Először is nézzük, hogy mi az, amit ő amolyan kulturális eróziónak nevez. Ez, ahogy Macati is megemlíti a kommentjében, a nem cigány társadalomban már lezajlott. Tulajdonképpen nem más, mint a népi-paraszti (ahol a paraszt nem pejoratív jelző) kultúra, hagyományok eltűnése. Ennek okozója normál esetben a modernizáció - illetve manapság már globalizáció. (De míg a modernizáció a népi kultúrát tüntette el, a globalizáció "már csak" a hagyományos közösségeket veri szét - és talán egészében véve a közösségeket, de az a minimum, hogy átformálja a kapcsolatokat).

Na, most Magyarországon az 1945-öt követő rövid demokratikus időszak után, beköszöntött a kommunizmus (avagy szocializmus, kinek hogy tetszik). Ez azért fontos, mert a paraszti kultúra, hagyományok, szokások, stb. átalakulása nem természetesen zajlott le, hanem egy felülről irányított, erőszakos folyamat volt. Ez nem csak azt jelenti, hogy a népi kultúra átalakult, hanem konkrétan a falusi életforma elpusztítására törekedtek (tulajdonképpen a parasztság a proletarizálódása volt a cél). Az erőszakos változások nemcsak a gazdaságra és a munkamegosztásra terjedtek ki (téeszesítés, tagosítás, kuláküldözés), de magára a közösségre is (körzetesítés, falusi iskolák zömének bezárása, ezzel együtt a falusi értelmiség elkergetése, a szolgáltatók - kovácsok, kocsmárosok, boltosok, stb - ellehetetlenítése, az infrastruktúrális beruházások elmaradása). Ez a folyamat egyszer megszakadt, kb. 1953-ban, amikor Nagy Imre lett a miniszterelnök. Az erőszakos téeszesítést és a falusi társadalom szétverését Kádárék kezdték újra, kevésbé durva, de sokkal hatásosabb eszközökkel, eljárásokkal, mint Rákosiék.

Ebből a folyamatból maradtak ki egy darabig a cigányok. A legfőbb ok talán a társadalomkívüliségük volt.

(És akkor itt egy komolyabb zárójeles megjegyzésre van szükség. Ez a mondat így, ebben a formában nem igaz. Természetesen mindig is voltak integrálódott cigányok - katonatisztek, kereskedők, zenészek -, azonban a többség egyfajta társadalomkívüli állapotban leledzett. És természetesen mindig is voltak a vándorcigányok integrálására tett - és eleve kudarcra ítéltetett - kíséreletek. Az integrálási kísérletek fő kiváltója az volt, hogy a társadalomkívüli státusszal egyfajta adómentesség, illetve inkább adóelkerülés is járt, hiszen az éppen regnáló hatalom nem tudta hol keresse őket, egyáltalán hogyan hajtson be rajtuk bármilyen adót is. Tulajdonképpen manapság is ez a cél, ami teljesen rendben is van, mert egy országban mindenkinek az az érdeke, hogy minél többen dolgozzanak, és minél kevesebben szoruljanak segélyre, ellátásra, stb. A korábbi tömeges integrációra irányuló kísérletek azért voltak kudarcra ítélve, mert a cigányok és a nem cigányok között - az államszocializmus kivételével - az állandó létbizonytalanság miatt általában versenyhelyzet állt fent. Ugyanakkor fontos azt is látni, hogy az államszocializmus alatt inkább az asszimiláció, mintsem az integráció volt a cél).

Az államszocializmus időszaka alatt - mivel a teljes foglalkoztatottságra törekedtek - ez a versenyhelyzet időlegesen megszűnt. Kádárék az 1961-es határozattal (amiről egyelőre bővebben itt) szerintem nem csak az asszimilációs folyamatot akarták elindítani és elősegíteni, de a legjobban preferált gazdasági ágazatokban - bányászat, nehézipar - az addig mindig jelenlevő létszámproblémákat is orvosolni akarták.

1961 után tehát a cigányság először találkozott tömegesen az iskolával, szűntek meg a cigánytelepek, és léptek be a formális munkaerőpiacra. (Megjegyzés: persze a dolgok már akkor sem mentek könnyen. A hetvenes évek második felében Réger Zita már tiszta cigány és vegyes osztályok között végzett összehasonlító vizsgálatokat, a cigánytelepek a faluszéleken újratermelődtek, míg a munkával kapcsolatban is - kevesebb ugyan - voltak problémák).
Ennek következtében a cigány családok életszínvonala emelkedett, a cigányellenes attitűd nem szűnt meg, azonban az egalitariánus szemlélet kevésbé engedte, hogy a megkülönböztetés nagyobb nyilvánosságot kapjon. Ugyanakkor mindezek a folyamatok azt is jelentették, hogy a cigányság zöme kb. 20-30 év késéssel bár, de  kapcsolatba került azokkal az intézményekkel, amelyek a nem cigány paraszti közösségek életét, hagyományait már sokkal korábban átformálták.

Szólj hozzá!

Címkék: kultúra történelem változások


2008.03.16. 21:27 Vérszegény éjszakai dúvad

Dilemmáim

Azért van ez a nagy hallgatás, mert kétségek között vergődöm. Nem tudom, érdemes-e folytatni, érdemes-e beszélni egy olyan kultúráról, olyan szokásokról, amely - amelyek ma szinte már nem  is léteznek.

Ugyanis beszélhetnék/írhatnék én a véres lepedőről, a tisztasági képzetekről, a menstruáció és a nők megítélésének összefüggéséről, a gázsó és roma világ ellentétéről, mégis egymásrautaltságáról, de mindezek mára már egyre inkább a múlt ködébe vesző jelenségek.

A szituáció ugyanis a következő: Léteznek Magyarországon tiszta cigány települések. Ezek falvak, a városokban ez a jelenség elképzelhetetlen ugye. Mindaz, amit én tanultam, vagy tapasztaltam a roma kultúráról, szokásokról, stb., ha máshol nem is, de ezekben a falvakban megfigyelhető volt. És most a hangsúly a volt szón van. Mert ma már nem figyelhető meg. A globalizációs jelenségek a televízión keresztül ezekben a falvakban is megjelentek, azaz sokkal inkább (kis)városi - vagy akár dzsentri - életmód van kialakulóban, mintsem a szokások, hagyományok, nyelv megtartása.

De a leginkább, és sokak számára elképzelhető változás a következő: Régebben (és most nem évszázadokban, de évtizedekben kell gondolkodni) elképzelhetetlen volt, hogy egy cigány származású nő, asszony, lány nadrágot vegyen magára szoknya helyett. És most ez teljesen általános.

Szóval ezen problémázom mostanában. De majd biztos kitalálok valamit.

2 komment

Címkék: szolgálati közlemény


2008.02.26. 11:53 Vérszegény éjszakai dúvad

Cél a roma honfitársaink felemelése

Mondják néha a politikusaink, de nem kell nekik hinni, mert ezt sem gondolják komolyan, viszont a honi cigány kisebbség felé elég jó üzenet - a választások előtt. És örüljünk neki, hogy nem gondolják komolyan, mert egy efféle mission impossible csak felbolydulást hozhat, eredményt nem.

Hogy miért is? Hát, tulajdonképpen a rendszerváltás miatt.

A történelem folyamán sokan megpróbálkoztak a cigányság asszimilációjával, de igazi eredményeket csak Kádárék tudtak felmutatni. Kádáréknak sikerült elérniük először a cigány gyerekek tömeges beiskoláztatását, illetve a munkaképes korúak tömeges megjelenését a hivatalos munkaerőpiacon. Ez persze nem azt jelenti, hogy a cigányok körében a teljes foglalkoztatottság lett volna a jellemző, de a cigány férfiak legalább 85-87%-a, míg a cigány nők legalább 75-78%-a rendelkezett munkahellyel.

Mivel a cigányság és az iskola kapcsolat még újkeletű volt (és ez csak lassan változik), valamint a minél magasabb iskolai végzettség elérésének még nem volt hagyománya (ez azért mára már kezd változni - saját tapasztalatok alapján: az integrációra törekvő családokon belül az iskolázottság szempontjából egyfajta generációs szakadék kezd kialakulni az újabb generációk "javára"), ezért a cigányokat jellemzően alacsony presztízsű és alacsony iskolai végzettséget igénylő, viszont erős fizikai megterhelést jelentő munkahelyeken alkalmazták. Ez konkrétan a nehézipart és a bányászatot jelenti. (Többek között ez is magyarázza a cigányság térbeli eloszlását, vagyis, hogy jellemzően az észak-magyarországi és a dél-dunántúli térségben fordulnak elő - plusz Budapesten, de Budapest egy kissé más tészta).

A rendszerváltozás után pont ezek a gazdasági ágak voltak azok, amelyeket a legdurvábban sújtottak a munkahelybezárások. A cigányok legalább kétharmada a rendszerváltozást követő években vesztette el a munkahelyét és sokan a tartós munkanélküliség lélekromboló állapotába kerültek.

Azonban ez azt is jelenti, hogy nem csak a cigányok kerültek sanyarú helyzetbe, hanem az adott régiókban lakók is. Tessék csak megszemlélni Pécs, Komló, Ózd, Miskolc, vagy Tatabánya állapotát (na, jó Tatabánya mára már élhetőbbé vált, az M1-esnek hála, ott már jelentek meg befektetők, illetve könnyebben el lehet érni mind Budapestet, mind Győrt). Munkahelyek, munkahelyteremtő beruházások alig vannak, ellenben a munkanélküliség bőven az országos átlag felett van.

Azaz amikor a hazai cigányság felemeléséről beszélnek, az hazugság, hiszen tulajdonképpen azt mondják, hogy a legrosszabb gazdasági állapotú területekről kiemelnek és felemelnek egy - bőrszín alapján kiválasztott - csoportot, míg mindenki másra magasról tesznek.

A hazai cigányságon nem úgy lehet segíteni, hogy felemeljük őket, hanem sokkal inkább úgy, hogy nem segítünk rajtuk, viszont azoknak a régióknak a gazdaságát fejlesszük, vagy megteremtjük a fejlődésének lehetőségét, amelyekben a cigányok mellett a nem cigányok is sokkal rosszabb életszínvonalat tudnak maguknak biztosítani, mint pl. Budapesten, vagy a közép-magyarországi régióban élők.

A többi aztán majd úgyis megy magától.

3 komment

Címkék: politika történelem


2008.02.10. 18:04 Vérszegény éjszakai dúvad

Vihar után

Az előző bejegyzés jó alaposan felkavarta a... nem is tudom mit. Mindenesetre úgy vélem, hogy érdemes azt a bejegyzést megismételni, csak egy kicsit érthetőbben.

Egy mondatban: Mindazok, akik úgy kezdenek egy hosszabb monológot, hogy "Nem vagyok rasszista, de...", azok tulajdonképpen azok, csak ezzel a rövidke kis mondattal próbálnak szalonképesnek tűnni, hogy mindezek után fel legyenek háborodva pl. egy Ausztriában látott "Magyar, ne lopj!" táblán. Ennél egy gondolattal sem jelentett többet.

Aztán meg mivel sokan rögtön kitalálták a mostani életkörülményeimet, meg az életutamat, ezért álljon itt egy abszolút nem hagyományos curriculum vitae:

Sokáig egy olyan család mellett laktunk, ahol a férj matróz volt. Csak azért járt haza, hogy jó alaposan eldöngesse az asszonyt, meg a három gyereküket.

Egyébként elég sokat jártam cigányok között. Városban is, falun is, egyedül is, csoporttal is. Volt, ahol szívesen fogadtak, volt, ahol elkergettek. Volt úgy, hogy megloptak, volt úgy, hogy kisegítettek. Olyan is volt, hogy a faluszéli cigánysoron azt tanácsolták, ha jót akarok magamnak, akkor nem megyek ki a kb. egy kilométerrel arrébb lévő másik cigánysorra (hát, az már inkább cigánytelep volt, talán). Jót akartam magamnak, nem mentem ki.

Aztán arra is volt példa, hogy nagyon csúnyán megetettek. Budapesten, az itt-a-piros-hol-a-piros játékkal. De Budapesten találkoztam azzal a fiatal cigány házaspárral is, akik fizetés és minden más járandóság nélkül, a szabadidejükben megpróbáltak a gyerekeknek valami elfoglaltságot szervezni.

Aztán persze arra is volt példa, hogy nagyon megvertek, vagy hogy kést szorítottak a torkomnak. Mondjuk az előbbiek bedrogozott fiatalok voltak (egyik sem cigány) és azt gondolták, hogy akkor szórakoznak egy kicsit. Igazából az a vicces a sztoriban, hogy elképzelhető, hogy pont azért maradtam életben, mert be voltak drogozva, így már nem tudták eltalálni a fejemet a nem is tudom hány kilós karosszékkel, amikor már a földön feküdtem. (Ha jól tudom, akkor az eset után egy héttel az egyikük késelés miatt került a rendőrség látókörébe).

A kést pedig az egyik ismerősöm szorította a torkomnak, azóta is azt remélem, hogy mindenféle rossz szándék nélkül tette ezt, azonban mivel nagyon részeg volt, egy kissé "aggódtam"...

Ja, és ha már drog. Ugyanúgy nem szimpatikus az a cigány asszony, aki a terhessége alatt szipuzott, mint az, aki dohányzott, vagy kokainozott.

Hogy mit akartam ebből kihozni? Hát talán csak annyit, hogy nagy az Isten állatkertje, de, hogy ki mekkora barom, az nem a bőrszíntől függ.

5 komment

Címkék: nincs címkéje


2008.02.02. 16:34 Vérszegény éjszakai dúvad

Egy szépen csengő (hazug) mondat

Régebben még sokat beszélgettem emberekkel arról, hogy "milyenek is a cigányok". Ebből az esetek nagyobbik részében parttalan vita kerekedett, mert míg én arról beszéltem, hogy a magyarországi cigányság nem bír olyan homogén jellemzőkkel, amelyek alapján bármiféle általánosítást is lehetne levonni, addig a beszélgetőpartnereim zöme egy nagy adag sztereotípiát sorolt fel. (Szóval erről a szokásomról már egy jó ideje letettem).

Az érdekes dolog az volt, hogy ezeknek az emberek zöme úgy kezdte a szövegét, hogy "Én nem vagyok rasszista, mert vannak cigány barátaim/ismerőseim, de..."

Szóval ezúton üzenném mindenkinek, hogy de igen, ezek az emberek rasszisták, és nem feltétlenül azért, mert a 'de' után rengeteg általánosítást, sztereotípiát soroltak fel, hanem azért, mert az ismerőseiket, barátaikat is megkülönböztetik a származásuk alapján.

 

307 komment

Címkék: rasszizmus


2008.01.24. 22:01 Vérszegény éjszakai dúvad

Ellentétek

Nem, nem a cigány - nem cigány ellentétekről lesz szó, hanem valami egészen másról.

A mai nap híre, hogy elhunyt egy asszony, és vele együtt eltűnt egy nyelv a világból. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy én ezt nem tartom tragikus eseménynek, az idők során már számtalan nyelv, kultúra eltűnt erről a bolygóról. És sok korábban kihalt nyelvvel ellentétben, az ejak legalább nem végérvényesen tűnt el, hanem "csak" anyanyelvi beszélői nem lesznek).

Viszont ez a hír eszembe juttatott egy dolgot, nevezetesen a cigányok integrációját.

Azt mondják, hogy a cigányok integrációjának egyetlen útja az iskolázottságuk növelése. Ebben talán igazuk is van. (Talán, mert ennyi nem elég...). Ugyanakkor kb. ugyanezek az emberek ódákat is zengenek a cigány kultúráról, meg hogy azt mindenképpen meg kell őrizni.

Márpedig ez a két dolog egyszerre nem fog menni. Az iskoláztatás révén akarjuk integrálni a hazai cigányságot? Rendben, de akkor mondjunk le a virágszoknyás, tábortűz mellett zenélős, táncikálós, romantizált, időnként a nemes vademberre hajazó, lováriul/beásul beszélő cigányságról.

A közoktatás és az általános iskolakötelezettség ugyanis homogenizál. Éppen ezért találták ki, még a nemzetállamok születésének idejében. Éppen elég megnézni a magyar paraszti kultúra, a tájszólások átalakulását eltűnését az utóbbi száz-százötven év során.

Ha integrálni akarjuk a cigányságot, akkor a hagyományos cigány kultúra is el fog tűnni. Persze lehet majd pénzelni hagyományörző egyesületeket, néptánccsoportokat, de többet ez ügyben nem lehet tenni. (Egyébként mára már szinte teljesen eltűnt a hagyományos roma kultúra - hála a globális médiának, amely mindenhol utoléri az embert -, úgyhogy ez a pusztulás nem lesz sem drámai, sem szembetűnő).

De az integráció és a kultúra megőrzése egyszerre nem fog menni. Az ilyen irányú elképzelésekkel minél hamarabb le kell számolni.

2 komment

Címkék: kultúra iskola integráció


2008.01.24. 20:44 Vérszegény éjszakai dúvad

Pár szóban erről a blogról

No, ismét erre az irgum-burgum hozzászólásra kell hivatkozzak. Ugyanis ez a komment elindított bennem egy gondolatsort ezzel a bloggal kapcsolatban.

Ezt a blogot ugyanis inkább tudományosabb jellegűnek szántam, azaz rengeteg szakirodalommal, cikkel, stb, ellentétben a hángörienidiocc-cal, ahol a bejegyzések zöme egy ilyen "hát ezt most így hogy?", vagy "ezt tényleg komolyan gondolják?" címkéjű meglepődések után születik.

 Viszont erről a szándékomról le kell tegyek, jelenleg ugyanis nem futja az időmből a cikkek keresgélése, olvasgatása, ráadásul a korábban kinyomtatott, kifénymásolt szövegek még a korábbi albérletemben várakoznak arra, hogy egyszer elhozzam őket onnan.

Amennyiben viszont a közeljövőre eltervezett változtatások az életemben összejönnek, úgy a szakirodalom komolyabb szerepet fog kapni mindenképpen. Szeretném közzétenni például az emberevő, vagy az emberrabló cigányok esetét, és egyszer majd mindenképp szeretnék az 1963-as évről is bővebben írni. Azonban ezekről nem merek/akarok csak a memóriám alapján írni.

Úgyhogy egyelőre megmaradok inkább a véleményelmondós, gondolatkifejtős jellegnél.

18 komment

Címkék: szolgálati közlemény


2008.01.23. 23:02 Vérszegény éjszakai dúvad

Vajon melyik esetet mesélnéd el egy barátodnak?

Kaptam egy irgum-burgum visszajelzést, ami arra sarkallt, hogy a gondoljam újra az elképzeléseimet ezzel a bloggal kapcsolatban. Mindezt majd közzé is fogom tenni egy bejegyzésben, de most biztos nem, mert baromi fáradt és stb. vagyok.

Viszont, ha már itt vagyok, akkor leírok két elképzelt esetet, ami után mindenki válaszoljon őszintén a címben feltett kérdésre. (Mindez tulajdonképpen a cigányság mediális megjelenítésével kapcsolatban értelmezhető).

1. eset:

Helyszín egy étterem, ahol húsz asztal van, mindegyik asztal körül öt szék. Olyan ismerőseiddel vacsorázol ott, akik az utóbbi két évet külföldön töltötték, így szinte csüngesz ajkaidon, a külvilágot teljesen kizárod. Észre sem veszed, hogy a húsz asztalból legalább tíznél egy cigány család ül. Szépen nyugodtan megvacsoráztok, két palack bor mellett kellemesen elbeszélgettek. Amikor eljön a záróra, akkor ezt a pincér udvariasan közli veletek, ti kifizetitek a számlát, tetemes borravalót hagyva ott, hiszen nagyon jól éreztétek magatokat.

2. eset:

A helyszín ugyanaz az étterem, szóval húsz asztal, asztalonként öt szék. Az asztaltársaságod szintén ugyanaz. Az eltérést az jelenti, hogy most csak egy asztalnál ül cigány család. Viszont nem tudtok nyugodtan megvacsorázni, mert a kölykök folyamatosan rohangálnak az asztalok körül, egyszer az egyik meg is löki a kezed, aminek következtében a csirkemell a tányérodról a földre kerül. De beszélgetni sem tudtok az ismerőseiddel, mert a cigány család kiabálva beszélget, és minden második mondatuk úgy hangzik, hogy a Devla tépje ki a szívedet. Amikor mindezek ellenére kinyittatok egy palack bort, mondván, hogy csak azért sem hagyjátok elrontani a mulatságotokat, akkor a cigány férfi odalép hozzátok, és megkér titeket, hogy hívjátok meg őket egy ilyen palack borra, mert nekik már nem maradt több pénzük. A pincér nem megy oda, hogy visszatessékelje a cigány férfit a saját asztalához, és mindezen felháborodva úgy döntötök, hogy inkább távoztok. A pincérnek egy fillér borravalót nem adtok, aki ennek megfelelő stílusban adja oda a visszajárót.

Nos, az egyes, vagy a kettes a válasz a címben feltett kérdésre?

11 komment

Címkék: média példabeszéd


2007.12.14. 20:45 Vérszegény éjszakai dúvad

Megint a médiáról (és alig hiszem, hogy utoljára)

Csatlakozva az előző bejegyzéshez, főként az etncitás és bűnelkövetés összefüggéseihez jöjjön egy részlet Slawomir Mrozek egy 1997-es publicisztikájából. A címe: Információ.

Gyilkolt a német - ezt a címet láttam meg a napilapban, és elolvastam, miről van szó.


Mrozek a következő részben leírja, hogy a fenti cím egy közlekedési balesetről szóló tudósítás címe, amely balesetben egy lengyel állampolgár meghalt, egy német pedig súlyosan megsérült. A tudósítás arra nem tér ki, hogy melyikük hibájából történt a baleset. Talán egyikük hibája sem volt, talán egy malac volt a hibás, amelyik kiugrott az útra, de talán még a malac sem volt hibás. (Malacról egyébként szó sincs a tudósításban, ezt már csak Mrozek fűzte hozzá)

Csak a címet szedték nagy, vastag betűkkel, azért figyeltem fel rá.
Felmerülnek a következő kérdések:
Ha a lengyel állampolgár sérül meg, és a német hal meg, így hangzana a cím: GYILKOLT A LENGYEL?
Ha az, aki meghalt, továbbra is lengyel volna, a sérült viszont angol, így hangzana a cím: GYILKOLT AZ ANGOL?
Ha az, aki csak megsérült, amerikai állampolgár és néger lenne, így hangzana a cím: GYILKOLT A NÉGER? És ha amerikai állampolgár és hindu - GYILKOLT A HINDU? Ha eszkimó, ha Costa Rica-i, ha japán: GYILKOLT AZ ESZKIMÓ, GYILKOLT A COSTA RICA-I, GYILKOLT A JAPÁN?
És ha a nyugati gyártmányú, német rendszámú személygépkocsit egy német állampolgráságú lengyel vezeti, a 126p márkájú Fiatot egy lengyel állampolgárságú német?
És ha a két autó egyikét, akármilyen gyártmányú és rendszámú, egy nő vezette volna, a másikat egy férfi, akkor így hangzana a cím: GYILKOLT A NŐ?
És most máshonnan nézve, ha összeütközik egy lengyel vezette Mercedes meg egy biciklista, aki szintén lengyel, és mind a ketten meghalnak (az előbbi azért, mert megcsúszik és egy fának rohan a kocsija, mikor ki akarja kerülni a cikkcakkban közlekedő biciklistát, utóbbi azért, mert ittas állapotban szívrohamot kapott), volna-e ilyen cím: SZEGÉNYT GYILKOLT A GAZDAG?
Akkor miért csak ennyi volt a hírecske címe: GYILKOLT A NÉMET, és nem: LENGYELT GYILKOLT A NÉMET?

3 komment

Címkék: média


2007.12.10. 23:48 Vérszegény éjszakai dúvad

A média: manipulál, kirekeszt és nyomorba dönt?

Tulajdonképpen a legelső poszt folytatásaként a szabad identitásálasztás, mint alkotmányos jog, valamint a külső meghatározottság, mint a többiek/mások felől érkező kényszer szembeállítását gondoltam, azonban a kezembe akadt egy olyan cikk, amelyet szerintem talán jobb, ha sokan megismernek, másrészt ugyanúgy elgondolható a kik azok a cigányok kérdéskörben való továbblépésként.

A cikk Bernáth Gábor cikke a média romaképéről, "Hozott anyagból" címmel. De még mielőtt belevágnánk: Miért is fontos a média romaképét vizsgálni? Főleg azért, mert

... a média nemcsak tájékoztat, hanem a hordozója és alakítója is annak a képnek, amelyet a társadalom saját magáról és saját magának alakít ki.
Ebbe a képbe természetesen beletartozik a kisebbségekhez való viszony is. Azonban mindez nem azt jelenti, hogy amit hallunk/látunk/olvasunk valamelyik kisebbségi csoportról (nem feltétlenül etnikus csoportról), azt rögtön készpénznek is vesszük. Bár maga a (modern) tömegkommunikáció történelmi viszonylatban friss jelenség, azért a hallgatókban/nézőkben/olvasókban mára már kialakult egy egészséges kritikai reflex. Ez annyit tesz, hogy minden hírt, tájékoztatást, cikket, stb. egy "mentális szűrő" segítségével építünk be a világképünkbe. Ennek a szűrőnek háromféle kimenete van:

1. Az üzenetet nagyjából-egészéből elfogadjuk, vagy mert egyezik a világképünkkel, vagy mert azon nem kell komolyabb "változtatásokat" eszközölnünk. (Maradva akkor a cigányoknál: ha egy tudósítás egy szegény, de becsületes cigánycsaládról szól, akkor mindkét jellemzőt elfogadjuk, mondván, hogy nahát, de jó, hogy ilyenek is vannak)

2. Az üzenet egyes részeit elfogadjuk, más részeit nem. (A fenti példánál maradva a szegénységet elfogadjuk, de a becsületességet nem.)

3. Az üzenetet nagyjából-egészéből elutasítjuk. (Hát, hogy lennének ezek a cigányok szegények, biztos nagyon jól megélnek a bűnözésből, csak titkolják a jólétüket, hogy a segélyekhez is hozzájuthassanak).

No, bármilyen meglepő is, ez még csak a cikk elé szánt bevezető volt, maga a cikk ismertetés most következik. A megjelenés apropóját a 2003-as 'Bazi nagy roma lagzi' című Irigy Hónaljmirigy műsor adta, de a kutatási adatok, amikre Bernáth támaszkodik 1997-ből, illetve 2000-ből valók.

6 komment

Címkék: média kultúra bűnözés szegénység bernáth gábor sztereotípiák cikkismertető


2007.11.30. 08:55 Vérszegény éjszakai dúvad

Tévhitek eloszlatása végett

Tévhit: A cigány nyelvben nincs is szó a munkára.

a munka: e butyi

dolgozni: butyi kerel (tkp.: munkát csinálni)

Sőt mi több: Voj andej oficija kerel butyi = Ő irodában dolgozik

2 komment

Címkék: tévhitek


2007.11.23. 19:41 Vérszegény éjszakai dúvad

Kik azok a cigányok?

Elvileg ez egy hülye kérdés. Azt hiszem ez az a kérdés, amire mindenki kapásból tud valami választ adni. Ők a romák, a füstösek, a tolvajok, Indiából jöttek, vagy a miért nem mennek vissza oda banda.
Én viszont egy meglehetősen provokatív állítással kezdeném ezt a bejegyzést (és ezt a blogot). Magyarországon egyáltalán nincsenek cigányok.

8 komment

Címkék: alapok